Star Wars: Elfelejtett Álmok

Nyitány
Üdv, a fedélzeten

Luke_discovers_hoth.jpg
A füst marta az arcodat. A ruhád a hibernációs zselétől ázott át, gőzölgött a testeden, ahogy elgémberedett tagokkal araszoltál tovább, az égő műanyag füstjétől fuldokolva. A látásod lassan tisztult ki. Kétrét görnyedve hánytál egy összeégett, szerkezeti gerendától roncsolt nő holtteste mellett. Tovább botorkáltál a fény felé. Kígyóként tekergőző, statikus elektromosságtól sistergő kábelkötegek kígyóztak a padlón. Megbotlottál, de nem emelt fel senki. Robbanástól tépett plasztacél lemezek maradványai martak a húsodba, amikor a hólepte szabadba zuhantál. Jólesett a hideg. A hó tiszta érintése. Ahogy rád fagyott a tartály transzferanyaga, fogvacogva ébredtél rá, hogy nem éltél túl semmit.

Csak megérkeztél.

Valahova.

View
Mélyzug

A_falu_t_len.jpgA föld dermedt. Az emberek ridegek. Nem az időjárás, vagy hely szüli a fagyot, itt a szívek halottak. Hiába tiszták az utcák, rendezettek a kertek, utak.

faszpareszt.jpgAkik ketten idáig kísértek, akik a tér körül álló fal tetejéről vizslattak benneteket, és akik szóba álltak veletek és a belépéseteket jóváhagyták, nos; körülöttük még hidegebb a levegő. Nem a dolog fizikai értelmében. Szemükben látszik a birtoklás öröme, az önelégült bizonyosság saját felsőbbrendűségük és mindenhatóságuk felől. Arcuk szélcserzette, napbarnított, kezük szorítása erős, és nem csak a kezeket de az itt lakók szívét is bilincsbe veri.

A_h_z.jpgKívül kaptok szállást, Ágnes asszonynál. Egyszerű, többszintes épület, semmi úri huncutság, csak praktikus kényelem, egyszerű, nyers, strapabíró berendezés. Az épületen kívül, karám, kocsiszín, istálló és egy szénapajta.

És a majd órányi távolság a falu központjától, ahol Simon háza magasodik. simons_house.jpg

View
Harc egy elfelejtett lélekért
Az első sír

az_els__s_r.jpg
Kr’a nem értette az embereket. Sosem értette, de volt abban valami megnyugtató, hogy van mindig kölyökmacska a közelükben. Szerette azt a vaj puha ízt, csőre alatt a szalmaszálnyi bordák roppanását, a szem forróságát ahogy a koponyából kiszívja a friss nedűt, az agyvelő melegét. Az emberek kunyhói körül mindig volt maradék is, és ha figyelt, mert Kr’a mindig figyelt, jutott neki elég mindenből. Vagy fogott egeret vagy patkány a füsttől bűzlő szerencsétlenek kalyibáinak közelében.

Most jóllakott volt, a tejízű kölyökmacska hús jólesően melegítette belülről. Egy bükk hótól mentes, száraz ágára telepedett és elragadtatva csodálta, ahogy a Nap hosszú, fényarany ujjai szétfésülték a ködöt. Kr’a tollászkodásából félresandítva a tisztás szélén új jövevényekre lett figyelmes.

Emberek. Emberek, és valami nagy, ami sokkal kisebb szokott lenni, és akkor is csak tavasszal. De akkor meg szokta enni. De egy ekkora gyíkkal még ő sem bírna el. Ismerős illatok, színek. Kr’a szúrós tekintettel figyelte mi történik alatta.

Vérszag és bélsár bűze vegyült a hideg téli levegőbe. Kifordult végtagú, szétroncsolt testek hevertek a hóban. A kegyelemért rimánkodó, tüdőn lőtt utolsó túlélő feje dinnyeként robbant szét a nehéz sugárpisztoly közvetlen találatától.

Aztán csend lett.

Csak az élők léptei alatt ropogott a hótakaró. Az tisztást ölelő fákra, vakító fehér energiakígyók fénye vetült. Hó örvénylett, ózon nehéz szagától volt terhes a levegő, ahogy a nyers Erő körülfont és felemelt egy szétrobbant mellkasú férfi torzót. Fülsértő reccsenésekkel álltak egyé a csontok, forrtak össze vagy épültek élő szövetek. Egy kurta villanás után másodpercekig vakon pislogtak körbe, szemük előtt homályos foltok ugráltak.

Kr’a sértődötten károgott fel. Ellökte testét az ágtól és vaksin, lassan tisztuló látását átkozva messzire, a fészkelő fájához repült.

Érezte, hogy ezek az idők, ettől a pillanattól kezdve, már nem azok az idők lesznek.

Érezte, bár nem tudta miért.
Sith_Stone.jpg

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.